Az egri borvidék története

Az egri borvidék a Bükk délnyugati lejtőjén, a Mátra és a Bükk hegység között található. A hegyvonulat lábánál, az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál, olyan bortermelő táj alakult ki több évszázaddal ezelőtt, amely mára világhírt szerzett magának. A szőlőművelés kezdete a XI. század elejétől számítható. A püspökség alapításakor szerzetes rendek költöztek a városba, akik magukkal hozták eredeti hazájukból a szőlő- és borkultúrájukat is, mivel a keresztény szertartásban a bor jelentős szerepet játszott. Az 1241. évi tatárjárást követően újabb népcsoportok kerültek Magyarország területére, valószínűleg ekkor jelentek meg Egerben a vallonok, akik a francia szőlő­művelés és borkészítés ismereteit honosították meg. Nem véletlen, hogy a környék leghíresebb szőlőhegye az Eged-heg)' is Szent Egyedről, a francia bencés szerzetesrend védőszentjéről kapta a nevét.

A XIV-XV század folyamán Eger gazdasága a borter­melésre épült, ezért a város legnagyobb földesurai, az egri püspökök, az egri bort rendeletekkel védték, és szabályokat alkottak a borkimérésről.A   XVI.   századig   szinte   kizárólag   csak fehérbort

készítettek, majd a törökök elől ide menekülő rácok hozták   magukkal   a   kiváló   vörösbort   adó   kadarka szőlőfajtát és a nyilt héjon érlelés módszerét.

A 91 éves török uralom alatt is virágzott a szőlőművelés,de ebben az időszakban inkább a csemegeszőlők kerültek előtérbe.

A szőlőtermesztés a XVII. században lényeges változáson ment keresztül. Az eddig uralkodó, fehérbort termelő szőlők mellett fokozatosan teret nyertek a vörösbort adó fajták. AXVII- XVIII. században Egerben a fő megélhetési forrás a szőlőtermesztés és borkészítés volt. Ebben az időszakban komoly mennyiségben exportálnak bort Lengyelországba, a Baltikumba és Bécsbe. A magasabb minőség elérése érdekében a szüret időpontját is meghatározták. Az 1850-es években lendült fel az Egri Bikavér termelése. A lendületes fejlődésnek csak a filoxéravész vetett véget, mely az ültetvények csaknem teljes kipusztulását ered­ményezte 1886-ig. Húsz évnek kellett eltelnie, hogy újra felvirágozzon a szőlőtermesztés.

A XX. század elején megjelentek a családi pincészetek, amelyek az államosításig kiváló boraikkal megőrizték a borvidék jó hírét.

A szövetkezesítés időszakát követően, a nagyüzemi méretekben termelő Eger-Mátravidéki Borkombinát lett a borvidék egyetlen nagy borászati cége és a legnagyobb hazai borforgalmazója.

199S. szeptember l-jén újraalakult Eger Város Hegyközsége. A hegyközség a területén szőlőműveléssel és bortermeléssel foglalkozók e tevékenységükhöz kapcsolódó érdekeinek előmozdítása, érdekvédelme és termékeik piacképességének fokozása, valamint a korszerű származás védett eredet és minőségvédelem érvényesítése. A rendszerváltás időszakára több híres, családi borászat is létrejött. Közülük két egri borász kiemelkedő szakmai teljesítményét a Magyar Bor Akadémia is elismerte. 1995-ben Thummerer Vilmosnak, 1998-ban Gál Tibor­nak 2005-ben Vincze Bélának adományozta az Év Bor­termelője címet.

Az egri borvidék északi szőlőtermő területeinek legjelentősebb része az Eger Felsőtárkány - Noszvaj által határolt háromszög. Itt a talaj elég változatos, alapvetően riolit-tufa málladékra épül. Riolit-tufán terülnek el a legkiválóbb bortermelő községek. A borvidékhez 17 település tartozik, területe 5000 hektár fölött van.

Az egri borvidék a minőségi szőlőtermesztés optimális körzete. Borainak hírnevét sok-sok tényező szerencsés együttes hatásának köszönheti. A talaj vulkanikus eredete, a kedvező hő és fényviszonyok, a domboldalak déli védettsége, a szőlő jó beérését, kedvező cukor-sav arány kialakulását teszik lehetővé. Az egri hegyek puha tufakőzete kiválóan alkalmas pincék kialakítására, ahol a hőmérséklet állandó, a páratartalom optimális.

A borvidék legismertebb szőlőfajtái:

Fehér   szőlők:    Leányka,    Olasz   rizling,    Muskotály,Hárslevelű, Chardonnay

Kék szőlők: Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Cabernet sauvignon